Ferenc Bartis

El Vikipedio, la libera enciklopedio
Ferenc Bartis
Persona informo
Naskiĝo 4-an de julio 1936 (1936-07-04)
en Lăzarea
Morto 9-an de junio 2006 (2006-06-09) (69-jaraĝa)
en Budapeŝto
Ŝtataneco Hungario vd
Familio
Infanoj Attila Bartis vd
Profesio
Okupo ĵurnalisto • poeto vd
vd Fonto: Vikidatumoj
vdr

BARTIS Ferenc (bartiŝ) verkista pseŭdonimo Karda Ferenc, Bartis Karda estis hungara redaktoro, verkisto, poeto naskita en Lăzarea la 4-an de julio 1936 kaj mortinta en Budapeŝto la 9-an de junio 2006. Li estas la patro de la verkisto Attila Bartis.

Distingoj[redakti | redakti fonton]

1956-os Emlékérem 1988; Charles Zágonyi-emlékérem (Washington, USA) 1988; Gábor Áron-emlékérem 1988; A M. Nemzetért bronz fokozata 1988; Transsylvania Emlékérem 1988; Okt. 23. Emlékérem 1989; Árpád-aranyérem (USA) 1990 és a Szabadságért Érem és Okl. 1992; Árpád Akadémia tagja 1992-től; Budapest Belváros Díszpolgára 1994; Budapest Főváros Nagy Címeres Aranygyűrűje 1994; Pro Urbe Budapest 1994; Gyergyó Díszpolgára 1994.

Biografio[redakti | redakti fonton]

La mezlernejon Ferenc Bartis finis en Gheorgheni kaj Târgu Mureş, la universitaton komencis en 1956 en Universitato Bolyai, sed nur en 1968 li diplomiĝis en Pedagiogia Altlernejo de Târgu Mureş pri hungara-rumana lingvoj, ĉar li estis politika malliberulo. Liaj verkoj aperis ekde 1953. Li estis redaktoro de Falvak Dolgozó Népe, poste Hagita, ekde 1970 raportisto de Új Élet, kunlaboranto de Művelődés. En 1984 li translokiĝis Hungarujon. Li redaktis la gazetojn Media Kft, Képes 7, estis direktoro de Antikva Könyvkiadó, fondinto ĉefredaktoro de gazetoj Magyarok, A Céh. Li estis prezidanto de Összmagyar Testület.

Verkoj[redakti | redakti fonton]

  • Konok szeretet (poemoj, kun antaŭparolo de István Katona Szabó, Forrás 1972);
  • Felsült próbatevő (sceneja karikaturo, Mv. 1972);
  • Kegyetlen szépség (poemoj, Kv. 1975);
  • Ha éjfélkor virrad (teatraĵo, 1979);
  • Kövek és fűszálak (infanhistorioj, 1980.
  • Hat színjáték, Bk., 1979;
  • Kövek és fűszálak, historioj, romaneto., Bk., 1980;
  • Ne oltsátok el a tüzet, jó emberek! Rácsok között Romániában, rememoraĵo, 1988;
  • Életre hívó halotti beszéd, v., 1989;
  • Útravaló érkezőknek, poemoj., 1989;
  • Szelíd sárkányok, lirikaj eseoj, 1993;
  • Kitalálós kérdések, porinfanaj poemoj., 1993;
  • Ne oltsátok el a tüzet, jó emberek! noveloj, Ungvár-Bp., 1993;
  • Kőlavina zuhog az égből, v., 1994;
  • Rovások az idő mestergerendáján; Hat színdarab, Didergő lángok, Bartók; Hány óra van, magyarok?, politikai beszédek, Ungvár-Bp., 1994;
  • A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete, eseoj, Ungvár-Bp., 1994;
  • Betűk nyomdokain, eseoj, Ungvár-Bp., 1994;
  • Jelenkor múlt időben, taglibro 1987-1993, 1994;
  • Fohászok és szitkok föltámadás előtt avagy a költészet megkísértése, poemoj, 1996;
  • Mikor kezdődött a holnap?, romano, 1996;
  • A túlélő megdicsőülése, tri dramoj, 1996:
  • Az összmagyar eszme 2005.

Bibliografio[redakti | redakti fonton]

  • Mózes Attila: Paradoxonok útvesztőin. Utunk 1976/15.

Fonto[redakti | redakti fonton]