Samu Benkő
| Samu Benkő | |
|---|---|
| |
| Persona informo | |
| Naskiĝo | 25-an de februaro 1928 en Leordeni |
| Morto | 21-an de decembro 2021 (93-jaraĝa) en Budapeŝto |
| Tombo | Tombejo Házsongárd |
| Lingvoj | hungara • rumana |
| Ŝtataneco | Hungario • Rumanio |
| Alma mater | Universitato Bolyai de Kluĵo |
| Familio | |
| Frat(in)o | Loránd Benkő |
| Edz(in)o | Margit B. Nagy |
| Infano | Elek Benkő |
| Okupo | |
| Okupo | kulturhistoriisto • historiisto |
BENKŐ Samu (benkoe:) estas rumanuja hungara kulturhistoriisto, ano ekstera den la MTA naskita en Leordeni la 25-a de februaro 1928, kaj mortis en Budapest la 21-an de decembro 2021. Li estis edzo de arthistoriistino Margit B. Nagy kaj patro de arkeologo Elek Benkő.
Biografio[redakti | redakti fonton]
Samu Benkő la mezlernejon komencis en Marosvásárhely kaj finis en Kolozsvár. Li estis ano de Móricz Zsigmond Kollégium. Poste li studis filozofion en Bolyai Tudományegyetem, kie apud Gábor Gaál estis praktikanto, poste asistanto (1949-52); dume por duonjaro estis instruisto en Óvarsánd. Ekde 1953 li estis esploristo, ĉefesploristo ĉe la Historia Instituto de Akademio en Koloĵvaro. Ekde 1975 li estis ĉefesploristo en scienca biblioteko de Akademio. En 1957-58 li estis redaktoro de Korunk, redakciano ĉe la Kriterion Könyvkiadó. Lia interesiĝo alturniĝis pli kaj pli al la transilvanuja kulturhistoriisto. Li esploris precipe la kulturhistorion de la 18-19-aj jarcentoj. Li estis esploristo de la vivo kaj laboro de János Bolyai.
Ĉefaj verkoj[redakti | redakti fonton]
- Minek nevezzelek, poemant., red., Bk., 1955;
- Tanulmányok az erdélyi kapitalizmus kezdeteiről (Elek Csetri, István Imreh], Bk., 1956;
- Kemény Zsigmond Naplója, bevez., Bk., 1966;
- Bölöni Farkas Sándor. Utazás Észak-Amerikában, bev., jegyz., Bk., 1966;
- Bolyai János vallomásai, Bk., 1968 [rumane: 1976];
- Sorsformáló értelem. Művelődéstörténeti dolgozatok, Bk., 1971;
- Murokország. Művelődéstörténeti barangolás szülőföldemen, Bk., 1972;
- A felvilágosodás meggyökerezésének néhány sajátossága az erdélyi magyar művelődésben, Kvár, 1973;
- Bolyai-levelek, szerk., Bk., 1975;
- Confesiunile lui Bolyai János, Bk., 1976;
- II. Rákóczi Ferenc: Fejezetek a Vallomásokból, szerk., Bk., 1976;
- Ormós Zsigmond: Szabadelmű levelek vagy democrat lapdacsok aristocrat görcs ellen, szerk., Bk., 1976;
- A helyzettudat változásai, műv. tört. írások, Bk., 1977;
- Apa és fiú. Bolyai-tanulmányok, 1977;
- "A legszebb élet, amit magamnak el tudtam képzelni", beszélgetések Kós Károllyal, Bk., 1978;
- Haladás és megmaradás, műv. tört. tan., 1979;
- Erdélyi Múzeum 1814-1818, vál., bev., Bk., 1979;
- Széchenyi István: Közjóra való törekedések, szemelvények, összeáll., bev., Bk., 1981;
- Őrszavak, műv. tört. írások, Bk. [-Bp.], 1984;
- Szenczi Molnár Albert: Napló és más írások, vál., bev., Bk., 1984;
- Permanenţâ şi devenire, Bk., 1984;
- Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régibb és közelebbi vadászatok és vadak, s. a. r., bev., jegyz., Bk., 1990;
- Nagy Géza, a literátor és művelődésünk mindenese, Kvár, 1991;
- Kós Károly: Életrajz, közzéteszi, Bp.-Bk., 1991;
- A romániai magyar tudomány helyzete és az Erdélyi Múzeum-Egyesület feladatai, 1993;
- Újrakezdések. Tanulmányok, előadások, beszélgetések, búcsúztatások. 1990-1994, Csíkszereda, 1996.
- Monológ alkonyatban, 2005.[1]
Fonto[redakti | redakti fonton]
- Romániai Magyar Irodalmi Lexikon