László Cs. Szabó

El Vikipedio, la libera enciklopedio
Salti al navigilo Salti al serĉilo

CS. SZABÓ László László Szabó, Cs. (ĉe. sabo:) Csekefalvi estis hungara verkisto, esisto, poeto naskita en Budapeŝto la 11-an de novembro 1905 kaj mortinta samloke la 28-an de septembro 1984.

Biografio[redakti | redakti fonton]

Cs. Szabó devenas en patra branĉo el sikula, en patrina branĉo el saksa familioj. Sian infanaĝon li pasigis en Koloĵvaro. Liaj memoroj tiamaj restis fortaj dum la tuta vivo lia. Lia familio translokiĝis Budapeŝton post la Pactraktato de Trianon. Tie li studis en la reformita gimnazio kaj en la ekonomia universitato. En 1925/26 li estis stipendiulo en Parizo. Li doktoriĝis en 1931 pri ekonomihistorio. Inter 1935 kaj 1944 li estis la gvidanto de literatura sekcio de Hungara Radio. Post la germana okupiĝo en 1944 li abdikis kaj en Balatonföldvár, poste en Buda sin kaŝis. Depost 1945 li gvidis la katedron de arthistorio en Belarta Altlernejo. En 1946/47 li faris pli longan vojaĝon en Okcident-Eŭropo. En la fino de 1948 li vojaĝis Italujon kaj ne plu revenis. Komence li vivis en Romo kaj Florenco, poste en 1951 li loksidiĝis en Londono, kaj laboris kiel kunlaboranto de la hungara sekcio de BBC.

Ĉefaj verkoj[redakti | redakti fonton]

  • Franklin Delano Roosevelt [1], 1935;
  • Hét nap Párizsban, útikönyv [1936];
  • Apai örökség, elb. [1936];
  • Egy gondolat bánt engemet, elb., 1936;
  • Kárpát kebelében, útirajz, 1936;
  • Doveri átkelés [1937];
  • Levelek a száműzetésből, tan. [1937];
  • Magyar néző, napló [1939];
  • Fegyveres Európa, útinapló [1939];
  • Erdélyben [1940];
  • A kígyó, elb. [1941];
  • Három költő, ant. [1942];
  • Haza és nagyvilág, tan., 1942;
  • Szerelem, elb., 1944;
  • Két part, karcolatok, 1946;
  • Magyar versek Aranytól napjainkig, ant., szerk., Róma, 1953;
  • Irgalom, elb., Róma, 1955;
  • Téli utazás. Útleírás, Salzburg-Bécs-Párizs, 1955. december 23.-1956. január 16., München, 1956;
  • Félszáz ének és egy játék, v., München, 1959;
  • Az utolsó éjszaka, hangjáték, London, 1959;
  • Halfejű pásztorbot, hajónapló, London, 1960;[2]
  • Ország és irodalom, tan., Brüsszel, 1963;
  • A nyomozás, útirajzok, elb., Oslo-Bécs, 1966;
  • Véres drágakő, tan., Róma, 1967;
  • Hunok nyugaton, esszék, München, 1968;
  • Római muzsika, naplók, esszék, München, 1970 [Bp., 1988];
  • Száz arany esztendő. 1760-1860.
  • Az angol romantikus és praeraffaelita festészet, négy rádió-előadás, London, 1972;
  • Egy nép s a költészete, tan., 1972;[3]
  • Petőfiék, tan., München, 1973;[4]
  • "A természet én vagyok", tan., München, 1974;
  • Pokoltornác, prózaversek, London, 1974;
  • A gyanútlanok, hangjátékok és elb., Bern, 1976;
  • Két tükör közt, beszélgetések, Bázel, 1977;
  • Vérző fantomok, elb., München, 1979;
  • Hűlő árnyékban, önéletrajzi írások, Bern, 1982;
  • Alkalom, esszék, 1982;
  • Közel s távol, összegy. elb., 1983;
  • Őrzők, esszék, 1985;
  • A görögökről, esszék, 1986;[5]
  • A kígyó, vál. elb., 1986;
  • Shakespeare, esszék, 1987;
  • Három költő, esszé, 1990;[6]
  • Kárpát kebelében. Szellemi utazás, 1994;
  • Hunok Nyugaton [ĝemelportreto pri Gyula Illyés kaj ~], 1994;[7]
  • A tág haza, v., 1995.

Fonto[redakti | redakti fonton]

Eksteraj ligiloj[redakti | redakti fonton]