István Lakatos (muzikhistoriisto)
| István Lakatos | |
|---|---|
| Persona informo | |
| Naskiĝo | 26-an de februaro 1895 en Zorlențu Mare |
| Morto | 22-an de septembro 1989 (94-jaraĝa) en Kluĵo |
| Tombo | Tombejo Házsongárd |
| Lingvoj | rumana |
| Ŝtataneco | Hungario • Rumanio |
| Okupo | |
| Okupo | muzikhistoriisto |
LAKATOS István (lakatoŝ) estis rumanihungara muzikhistoriisto naskita en Nagyzorlenc la 26-an de februaro 1895 kaj mortinta en Kluĵo la 22-an de septembro 1989.
Biografio[redakti | redakti fonton]
La mezlernejon Lakatos komencis en Balázsfalva kaj finis en Unitárius Kollégium de Koloĵvaro (1913). Li akiris diplomon de inĝeniero pri konstruaĵo en Budapeŝto (1922). Li doktoriĝis en la Universitato Bolyai de Kluĵo pri arthistorio, etnografio kaj literaturhistorio (1946). Li pristudis violinludon en 1913-15 ĉe János Koncz, inter 1919-23 en Kluĵo kun János Seprődi. Li havigis diplomon de violoninstruisto inter 1919-23 en la hungara konservatorio. Inter 1919-41 li estis gvidanto de Arĉkvarteto Lakatos, inter 1949-63 li instruis muzikhistorion en la Muzika Altlernejo Gheorghe Dima. Inter 1923-54 li laboris kiel inĝeniero. Li estis la esploristo de hungara, rumana kaj saksa muziko de Transilvanujo.
Verkoj ĉefaj[redakti | redakti fonton]
- Magyaros elemek Brahms zenéjében (Kolozsvár, 1935);
- Az új magyar műzene (Kolozsvár, 1936);
- A román zene fejlődéstörténete (Kolozsvár, 1938);
- A román népdal és irodalma (Bp., 1939);
- Egy erdélyi muzsikus vallomásai: Ruzitska György emlékezései 1856-ból (Erdélyi Tud. Füzetek, 1940);
- Székelyudvarhely legrégibb leírása (Kolozsvár, 1942);
- Bibliográfia az 1919-40 erdélyi szerzőktől önállóan megjelent magyar zenei vonatkozású munkákról (Kecskemét, 1943);
- Farkas Ödön (Magy. Zenei Szle, 1943);
- Liszt Ferenc Erdélyben (Kolozsvár, 1943);
- Liszt Ferenc Kolozsváron (Kolozsvár, 1944);
- A Kolozsvári Zenetársaság története (Magy. Zenei Szle, 1944);
- Erkel F. élete és munkássága, mint összekötő kapocs a magyar és román zenekultúra között (kun Viorel Cosma, Bp., 1954);
- Zenetörténeti írások (Bukarest 1971);
- Kodály művészetének romániai útja (Bp., 1972; 1973);
- A kolozsvári magyar zenés színpad (1792-1793) (Bukarest, 1977).
Literaturo[redakti | redakti fonton]
- Angi István: Zenei életünk múltjából. Utunk 1958/9;
- uő. 85 éves L. I. Utunk 1980/9.
- Benkő András: L. I. Művelődés 1970/2;
- uő. A romániai magyar zeneírás három évtizede (1949-1974). Művelődés 1974/8;
- uő. Hűséges L. I. Utunk 1989/42.
- László Ferenc: Hazai zenetörténet. A Hét 1971/50;
- uő. Derűsen vállalni. A Hét 1980/11.
- Beke György: Híd a lelkek között. Interjú. A Hét 1975/9.
- Raics István: 180 év Erdély művelődéstörténetéből. Muzsika, Bp. 1978/3.
- Nagy Miklós: A földméréstan zenetudós tanára. Falvak Dolgozó Népe 1985/12.
- Cristina Sîrbu: Egy zenetudós pályája. A Hét Évkönyve 1986.
- Polgárdy Géza: Búcsú a magyar zenetudomány nesztorától (Magy. Nemzet, 1989. okt. 9.)