István Tóth (poeto)

El Vikipedio, la libera enciklopedio
Salti al navigilo Salti al serĉilo

TÓTH István (to:t) estis hungara poeto, tradukisto naskita en Gurbediu la 25-an de oktobro 1923 kaj mortinta en Târgu Mureș la 16-an de septembro 2001.

Biografio[redakti | redakti fonton]

István Tóth finis la mezlernejon en 1944 kaj la fakon pri franca-hungara lingvoj en Universitato Bolyai de Kluĵo en 1948. Ekde tiu jaro li instruis en Oradea kaj ekde 1963 en la Pedagogia Altlernejo de Târgu Mureş. Li instruis ankaŭ en la loka aktorakademio. Li pensiuliĝis en 1983.

Premioj[redakti | redakti fonton]

  • Premio de Marosvásárhelyi Írói Egyesület 1969;
  • Premio Rumana Verkistligo 1984.

Verkoj[redakti | redakti fonton]

  • Ódák és elégiák, poemoj, Bk., 1957;
  • A kalászok lehajolnak, p., Bk., 1961;
  • Névtelen emlékek között, v., Bk., 1964;
  • Vízválasztók, p., Bk., 1967;
  • Amerre jártam, p., Bk., 1968;
  • A szétszedett szobor, p., Kvár, 1971;
  • Jégbuborékok, p., Bk., 1973;
  • Európa kövei között, p., Kvár, 1975;
  • Törékeny tükrök, p., Kvár, 1979;
  • Sziklás parton. Elektitaj poemoj, Bk., 1980;
  • Antifónap., Bk., 1983;
  • Napvárás, p., Kvár, 1984;
  • "Ha azt mondom, hogy élek..."elekt, p., Bp., 1987;
  • "Üdvözlégy te Boldog Várad!" Poemoj pri Sankta Ladislao, selkt., Mvh., 1992;
  • Közös nevező, p., Mvh., 1994;
  • Irodalmi műveltségünk fobb korszakai. Őskor és középkor. Gyulafehérvár, 1994;
  • Párbeszédek és limerickek, Mvh., 1995;
  • Herbárium (samloke. 1998).
  • Irodalmi műveltségünk főbb korszakai. Reneszánsz és manierizmus. Gyulafehérvár, 1996;
  • Phoebus forrása. A váradi latin nyelvű humanista költészet antológiája. kunmetita, notoj, postvorto, Nagyvárad, 1996.

Tradukaĵoj[redakti | redakti fonton]

  • M. R. Paraschivescu legszebb versei, vál., ford., Bk., 1963;
  • Jó reggelt, Párizs! Kortárs francia költők versei, vál., ford., utószó, Bk., 1969;
  • Alkinoosz kertje. Humanista költőink Janus Pannoniustól Bocatius Jánosig, vál., ford., jegyz., Kvár, 1970;
  • Írásjelek a földön. Francia nyelvű belga költők, vál., bev., Bk., 1972;
  • Erdélyi féniks. Misztótfalusi Kis Miklós öröksége (publikis Zsigmond Jakó) vers, Bk., 1974;
  • Múzsák fellegvára. A kolozsvári latin nyelvű humanista költészet antológiája, vál., ford., utószó, Bk., 1977;
  • Pápai Páriz Ferenc: Békességet magamnak, másoknak, a latin verseket ford., Bk., 1977;
  • Eugène Guillevic legszebb versei, Bk., 1978;
  • Tótfalusi Kis Miklós halotti kártája (kun Jakó Zsigmond, Sándor Weöres), 1978;
  • A feledés kapuja. Edmond Vandercammen versei, vál., ford., 1979;
  • Talált kincs. Német költők antológiája, I-II., vál., bev., jegyz., ford., Kvár, 1981;
  • A tűz és a rózsa. Jean Rousselot versei, vál., ford., 1986;
  • Ha azt mondom, hogy élek... Válogatott versek és műfordítások, 1987;
  • Kolozsvári emlékírók 1603-1720, a latin szövegeket ford. Kun Károly Köllő kaj Lajos Puskás, Bk., 1990.

Fonto[redakti | redakti fonton]