Lajos Kántor (filo)

El Vikipedio, la libera enciklopedio
Salti al navigilo Salti al serĉilo
Kántor Lajos

KÁNTOR Lajos estas literaturhistoriisto, kritikisto, kulturhistoriisto, redaktoro naskita en Koloĵvaro la 7-an de aŭgusto 1937 kaj mortinta en Kluĵo la 22-a de julio 2017. Li estas la filo de filologo Lajos Kántor kaj edzo de tradukistino Erzsébet Kántor kaj patro de filmproduktisto László Kántor.

Premioj, distingoj[redakti | redakti fonton]

  • Premio de verkistligo de Kluĵo 1971, 1981;
  • Premo de la Rumana Scienca Akademio 1973;
  • Pulitzer-memorpremio 1992;
  • Magyar Lajos-premio 1992;
  • Madách Imre Literatura konkurso III. premio 1994/95;
  • Aranytoll 1997;
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje 1997;
  • József Attila-premio 1998;
  • Pro Literatúra premio 1999
  • Kisebbségekért Premio 2008.

Biografio[redakti | redakti fonton]

Siajn studojn li faris en sia naskiĝurbo: la mezlernejon en 1954 kaj fakon de hungara lingvo kaj literaturo finis en 1959 en Universitato Bolyai. Li doktoriĝis en en Universitato Babeş-Bolyai en 1979. Ekde 1959 li estis la literatura kaj ekde 1963 ankaŭ de belartrubrika redaktoro de revuo Korunk. Ekde 2000 li estas la ĉefredaktoro de Korunk. En jaro 2007 li pensiuliĝis. Li estas de 2013 ano ekstera de Hungara Scienca Akademio.

Ĉefaj verkoj[redakti | redakti fonton]

  • Írástól - emberig, esszék, tan., Bk., 1963;
  • Százéves harc "Az ember tragédiájá"-ért, tan., 1966;
  • Vallomásos Móricz Zsigmond. Epika és líra határvidékén, kismonogr., Bk., 1968;
  • Alapozás, tan., esszék, Bk., 1970;
  • Föld, csillag. Magyarországi novellák, szerk., Bk., 1970;
  • Romániai magyar irodalom 1945-1970 (2. eldono: 1944-1970, kun Gusztáv Láng kaj Andor Réthy), Bk., 1971, 1973;
  • Utazás a gyökerek körül. Útirajz a modern művészetekről az Adriától a Balti-tengerig, Kvár, 1972;
  • Nagy tél után. Magyarországi versek, szerk., Kvár, 1974;
  • A megtalált színház, színikritikák, Kvár, 1976;
  • Kép, világkép. A régi Korunk az új művészetért, műv. tört. tan.-ok, Bk., 1977;
  • Szárny és gyökér. Utazás A-tól Z-ig, úti esszék, Kvár, 1979;
  • Móricz Zsigmond közöttünk, ant., szerk., Bk., 1979;
  • Korváltás, kritikák, tan., Bk., 1979;
  • Tineri poeţi maghiari din România [Fiatal romániai m. költők], ant., összeáll., előszó, Kvár, 1979;
  • A hiány értelmezése. József Attila Erdélyben, Bk., 1980;
  • Korunk: avantgarde és népiség. Irodalomtörténeti és kritikai portyázások, 1980;
  • Líra és novella. A sólyom-elmélettől a Tamási-modellig, tan., Bk., 1981;
  • Dincolo de formă [Túl a formán], ant., összeáll., előszó, Bk., 1981;
  • Milyen az út? Szubjektív KRESZ a gyalogos és autós közti átmenet öszvérállapotában, Kvár, 1983;
  • Vallani és vállalni. Egy irodalmi vita és környéke (1929-30), Bk., 1984;
  • Képzőművészeti írások, szerk., Bk., 1984;
  • A költő életei. Szilágyi Domokos emlékkönyv, szerk., Bk., 1986;
  • Birtokon belül? Téli beszélgetések Erdélyben, 1989;
  • Hamlet a bántott félhez tartozik. Az erdélyi magyar színház két évszázados történetéből, esszé, 1990;
  • Itt valami más van... Erdélyi krónika, 1911-1959, esszék, 1992;
  • Függőhíd. Közérzetkrónika, Pécs-Bk., 1993;
  • Magyar színház Erdélyben (1919-1992) (kun József Kötő), Bk., 1994;
  • Györkös Mányi Albert, monogr., Bk., 1995;
  • Ki vagy Te, Szilágyi Domokos?, esszé, 1996; Megbolondult a kutyám. Út menti és egyéb történetek, Mvh., 1997;
  • Honos-hontalan. Két levél közt egy évtized, esszék, publ., Miskolc, 1997;
  • Erdélyi sorskerék. Szabédi és a történelem. Balassi Kiadó, Budapest, 1999.
  • Reményik Sándor – a mítosz és az erdélyi valóság, 2007.
  • Az Idő Vaskalapja. Negyed évszázad (1964–1988) kun Sükösd Mihály (2007).[1]
  • Barátom a malomban : négykezes Csiki Lászlóval. (Noran Libro, 2010
  • Domokos Géza kockázatai, korespondado inter G. D. kaj L. K., 2014.
  • Titkosan - nyíltan - Korunk-történetek a (magyar és román) titkosszolgálatok működéséről, red. Korunk-Komp-Press Kiadó. 2014.[2]

Fontoj[redakti | redakti fonton]