György Györffy

El Vikipedio, la libera enciklopedio
Saltu al: navigado, serĉo

GYÖRFFY György (djeorfi) estis eble la plej grava hungara historiisto de la 20-a jarcento, esploristo de patrujokupo de hungaroj kaj de Árpád-epoko naskita en Szucság la 26-an de aŭgusto 1917 kaj mortinta en Budapeŝto la 19-an de decembro 2000.

Biografio[redakti | redakti fonton]

La mezlernejon György Györffy finis en Budapest en 1935. Inter 1935—1939 li studis historion en Pázmány Péter Tudományegyetem. En junio 1940 li doktoriĝis. Je la eksplodo de la dua mondmilito li troviĝis en studvojaĝo en landoj de Balto, Finlando kaj en lando de laponoj. Ekde septembro de 1940 ĝis turno de jaro 1941/42 li laboris en Universitata Biblioteko kaj de komenco de 1942 estis la praktikanto kaj poste profesoro de Teleki Pál Tudományos Intézet Történettudományi Intézet. De aŭtuno 1942 ĝis fino de 1944 plenumis soldatservon. En 1945 kiel direktoro de Néptudományi Intézet evoluigis tiun memstara instituto, sed ekde aŭtuno 1949 la ŝtato ĉesigis ĝin. Post transformo de Kelet-európai Tudományos Intézet Történettudományi Intézete al Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet tie laboris kiel scienca kunlaboranto, poste ĉefkunlaboranto kaj fine konsilanto ĝis sia pensiuliĝo en 1988. Li estas la filo de István Györffy (etnografo).

Ĉefaj verkoj[redakti | redakti fonton]

  • Tanulmányok a magyar állam eredetéről. A nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Kurszán és Kurszán vára. Bp., 1959.
  • Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I—IV. Bp., 1963—1998.)
  • Napkelet felfedezése. Julianus, Plano Carpini és Rubruk útijelentései. Bp., 1965. (Válogatta, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta. A szövegeket megosztva fordította feleségével, Gy. Ruitz Izabellával.)
  • A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. 2., bővített kiadás. Bp., 1975. (Szerkesztés, bevezetés, jegyzetek. A tárgymutatót Gy. Ruitz Izabella állította össze.)
  • Julianus barát és Napkelet fölfedezése. Bp., 1986. (Válogatta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta. A szöveget megosztva fordította Gy. Ruitz Izabellával.)
  • Anonymus. Rejtély avagy történeti forrás? Válogatott tanulmányok. Bp., 1988.
  • A magyarság keleti elemei. Bp., 1990.
  • Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések — új válaszok. Bp., 1993.
  • Pest-Buda kialakulása
  • Budapest története a honfoglalástól az Árpád-kor végi székvárossá emelkedéséig. Bp., 1997.
  • István király és műve. 3., bővített, javított kiadás. Bp., 2000.

Fonto[redakti | redakti fonton]